Termelői szempontból kevés kultúrnövény van, amivel annyi kihívás – vagy éppen sikerélmény – járhat, mint a zöldségekkel. A termelőknek integrálniuk kell a teljes értéklánc komplex és gyakran egymással versengő szükségleteit. Az erőfeszítés azonban megéri: termelői áron több mint 500 milliárd dollárnyi termékértékkel, a zöldségek kínálják a legmagasabb értéket megművelt hektáronként, túlszárnyalva minden nagyobb termesztett kultúrnövényt.
A zöldségtermelői szektor nagyon változatos, mind a termények sokfélesége, mind a termelés helye szempontjából – zöldségtermesztés ugyanis a világ minden országában folyik!
Táplálja a vidéki gazdaságokat
Érték szempontjából Európa és az Egyesült Államok fejlett piacai még mindig nagy részt kapnak a piacból. Termény mennyiség szempontjából azonban más a helyzet: Ázsiában termesztik az összes zöldség 66%-át – Kína önmagában 50%-ot tesz ki. A statisztikák azért is jelentősek, mert a sajtóban sokat emlegetett növekvő középosztály dacára, a világ alultáplált gyermekeinek 70%-a még mindig Ázsiában él, az éhezés fő oka pedig a szegénység.
A zöldség termesztés sokkal magasabb hektáronkénti hasznot kínál, mint bármely más termény, a gazdaság bevételét jóval nagyobb mértékben megsokszorozza, mint a gabonanövények termesztése. Éppen ezért a feltörekvő piacokon különösen vonzó a zöldségtermesztés a kistermelők számára.
Nagy igényeket támasztó piac – hatalmas potenciállal
A friss termékek iránti kereslet világszerte növekszik. A fejlett országok piacán a fogyasztók egyszerre mindent szeretnének: jó ízt, kényelmet, és nagyobb választékot. Ennek eredményeképpen olyan új különlegességek jelentek meg, mint például a koktélparadicsom vagy a magtalan apró görögdinnye, amelyek gyakran drágábbak, mint a hagyományos zöldségek. A fejlődő piacok serkentik azonban igazán a növekedést, mivel a gazdagabb fogyasztók jövedelmük nagyobb részét kezdik jó minőségű és változatosabb zöldségekre költeni – ezt a tendenciát a kiskereskedői csatornák terjeszkedése is lehetővé teszi.
Amellett, hogy egyre növekszik az igény a több fajta zöldség iránt, a fogyasztók és a kiskereskedők is egyre inkább aggódnak a zöldség termesztés fenntarthatósága miatt. Szigorú kártevő ellenőrzési és fenntarthatósági kívánalmaik vannak a termelőkkel szemben. Ezen kívül, a kiskereskedők olyan zöldségeket akarnak, amelyek vonzó külleműek, hosszan eltarthatók, és megbízható, állandó utánpótlás van belőlük.
Ha nem elég nagy a termelői tevékenység, az gyenge pozícióba hozhatja a vásárlókkal szemben, különösen mivel a kiskereskedői láncok nagy, egyforma mennyiségeket szeretnének, ha lehet egész évben. Ha azonban a termelők csoportokat hoznak létre, hogy így álljanak piacra – szövetkezetként, vegyesvállalatként, és termelői csoportokként – akkor nagyobb befolyásuk lesz.
A termelőknek a konkrét vevőik elvárásaira kell koncentrálniuk, és meg kell érteniük és előre kell látniuk a fogyasztók szükségleteit annak érdekében, hogy proaktívan közelítség meg az üzletet. Ugyanakkor termelési folyamataik optimalizálása érdekében új utakat kell felfedezniük, jobb inputokkal és fejlettebb kultivációs módszerekkel.
Az élelmezésbiztonság azt jelenti: elérhető egészséges étrend
Akkor beszélhetünk élelmezésbiztonságról, amikor az emberek elegendő ételt tudnak termelni vagy vásárolni ahhoz, hogy az egészséges és aktív élethez szükséges mindennapi szükségleteiket kielégíthessék. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) ahhoz ragaszkodik, hogy az élelmezési stratégiáknak „nem csak arra kell koncentrálniuk, hogy mindenki számára élelmezésbiztonságot biztosítsanak, hanem azt is el kell érniük, hogy mindenki megfelelő mennyiségű, biztonságos és jó minőségű ételt fogyasszon, amelyek együtt adnak ki egy egészséges étrendet.”
A zöldségek és gyümölcsök a leggazdagabb természetes mikroelem források és létfontosságú szerepet játszanak a változatos és tápláló étrendben. A FAO szerint mindkettőből jóval többet kellene termelnünk és fogyasztanunk. A gyors piaci növekedés ellenére, a föld lakosságának csak kis hányada fogyasztja el az általánosan ajánlott nagy mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget. A fejlődő országokban a napi zöldség- és gyümölcsfogyasztás gyakran kevesebb mint a FAO/WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlásainak 50%-a.
Hogyan jutnak el a zöldségek a fogyasztóhoz, és hogyan kezelik őket?
A zöldség ellátó láncok különbözőképpen szerveződnek a világ különböző részein, de a legtöbb szállító igény szerinti megközelítéssel dolgozik, amely az elosztó vállalatok – szupermarketek, szakboltok, házhozszállítás, éttermek – igényeit elégíti ki, miközben a fogyasztók szükségleteinek is megfelel.
Mivel a zöldségek természetüknél fogva romlandók, leszedés után a legjobb fogyasztani őket. Klimatizált raktárazásra és elosztásra kerül sor, hogy megőrizzék frissességüket a leszedés és fogyasztás közötti időrésben. A feldolgozás jó megoldást jelent a megengedett tárolási idő meghosszabbítására, miközben kényelmet biztosít a fogyasztónak.
Mint minden más romlandó élelmiszer, a zöldség is kárba mehet. Egy 2011 közepén publikált jelentés szerint, amelyet a FAO és a svéd Élelmiszer és Biotechnológia Intézet készített, a világszerte termesztett zöldség és gyümölcs fele kárba vész. 10-20%-os veszteséget azonosítottak csak a mezőgazdasági termelési folyamat közben. A fejlődő országok melegebb, párásabb klímájában a termények a learatás után és elosztás közben már tönkremehetnek. Az iparosodott területeken pedig, 15-30%-ot egyszerűen kidobnak a fogyasztók.