Ez a kelet-ázsiai származású hüvelyes az egyik legfontosabb olaj és fehérje forrás. 2011/2012-re világméretekben 259,2 milliárd tonnás szójabab termelést jósolnak. Az étkezési szokások megváltozása és a megnövekedett húsfogyasztás miatt a fejlődő országokban, ennek körülbelül 80%-át fehérjetartalmú állateledelnek használják majd. A fennmaradó 20%-ot feldolgozzák és növényi olajat, tofut, szójaszószt, babkrémet, főzőolajokat, festékeket és kozmetikumokat készítenek belőle. Mindezek mellett, mennyiség és érték szempontjából a szójabab olaj a pálma után a második legfontosabb ehető olaj forrás.
A fehérje/terület arányt figyelembe véve a szójabab:
- kétszer termékenyebb az összes többi zöldségnél és gabonánál,
- 10-15-ször termékenyebb, mint a legeltetésre használt területek,
- mintegy 15-ször termékenyebb, mint a hústermelésre elkülönített földterület.
Hogyan és hol nő a szójabab
A szójabab sokféle talajon nőhet, de olyan klíma kell neki, amelyben meleg, 20 és 30°C közötti, a nyár – a 20°C alatti és a 40°C feletti hőmérséklet jelentős negatív hatással bír a növekedésére. A világ szójabab termésének mintegy 80%-át az Amerikai Egyesült Államokban, Brazíliában és Argentínában termesztik olyan nagyméretű farmokon, ahol elegendő teret kap a növény és lehetőség van az olyan mennyiségű termelésre, amely rentábilis. Brazíliában és Argentínában az utóbbi 30 évben ötszörösére nőtt a termelés.
Csaknem mindegyik modern fajta körülbelül 1 méter magasra nő és 80-120 nap telik el a vetés és az aratás között. A legtöbb hüvelyeshez hasonlóan a szójabab is segít megkötni a nitrogént a talajban. Ez értékes, mert a növény gyökérzetében lévő baktériumok nitrogén vegyületeket termelnek, amelyek segítik a növekedést. Azután, amikor a növény elpusztul, a megkötött nitrogén felszabadul, a talaj pedig termékenyebb lesz.
Az új, nagyobb hozamot adó fajtákért kevesebb új területet kell ’megtisztítani’. Ez különösen fontos Latin-Amerikában, ahol a termőterület szerzés miatti erdőírtás már erősen csökkentette a biodiverzitást és hozzájárult a talaj romláshoz és erózióhoz.
Jelentős szerep az élelmiszer ellátásban
A szójabab, amelyet leginkább az élelmiszerbiztonság szempontjából nem veszélyeztetett Észak-és Latin-Amerikában termesztenek, csekély közvetlen hatással van Afrika és Ázsia sebezhető élelmiszerbiztonságára. Mint az állati tápok egyik fontos összetevője azonban jelentős szerepet játszik a mezőgazdaságban és az élelmiszer ellátásban világszerte.
A szójabab legfontosabb piaca Kína, az Európai Unió, Mexikó és Japán. 1994-ben az Európai Unió betiltotta a csontliszt használatát az állat tápokban annak érdekében, hogy elkerülje a ’kergemarhakór’ terjedését, így Európában növekedett a kereslet a szója iránt. A növekvő népesség és a fejlődő gazdaságok szintén erősítik a szójabab iránti keresletet.
Össztűz alatt
Sok élő organizmus létezik, amelyek árthatnak a szójabab palántáknak az egész életciklus folyamán – ezeket gyűjtőnéven „biotikus stresszoroknak” nevezzük. A szójabab üszög a legfőbb biotikus stresszor és képes egy egész terméshozamot megsemmisíteni. Ezt közvetlenül követik a glifozát-tűrő gyomnövények. Továbbá problémát jelentenek a szójabab nematódák is, amelyek jelentős termésvesztést okozhatnak, több mint 5 milliárd amerikai dollárnyit a termésértékben évente, a levéltetvek pedig mintegy 50%-os termésvesztésért felelhetnek.
Szójában engedélyezett növényvédőszereink: