Győződjünk meg mi van előttünk, gondoljuk meg mi van mögöttünk. Talán nem mindenki ismeri ezt a közmondást, így érdemes számba venni mit is jelent ez? Általánosan úgy tudnám megfogalmazni a jelentését, hogy a lehetőségeket ki kell használni, de nem szabad mindenáron az ismeretlent keresni, a bizonytalant választani. Ebben segít az, ha mindenki átgondolja, hogy amit tesz az rendben van-e, eredményes-e.
Lehet, hogy ez elég talányosan hangzik, így a cikkemben megpróbálom ezt a népi bölcsességet napraforgó termelési szempontból konkrétan megvilágítani, a hibridválasztás fontosságát kiemelten elemezve.
Nem kérdéses, hogy a növénytermesztésben egy gazdaságon belüli vetésszerkezet, és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó termesztéstechnológia, hibridszerkezet kialakítása alapjaiban határozza meg az adott termelési év gazdasági kereteit. Az általános értelemben vett technológiai, és fajta kínálat növekedése ugyan nagyobb mozgásteret ad a napraforgótermesztés területén, de egyben a felelősséget is átruházza a vásárlóra – jelen esetben a termelőre – hiszen a végeredményre gyakorolt hatás, azaz a gazdasági eredményesség is szélesebb intervallumban mozoghat.
Amíg a technológiai lehetőségek szélesedése a napraforgó termelhetőségét lehetővé teheti, illetve azt megkönnyítheti, addig a gazdasági következmények nem annyira egyértelműek, ismertek. Azaz a napraforgó gyomirtási technológiákat valamint a különböző hibridek teljesítményét és megbízhatóságát szembe kell állítani a végtermék értékesítési kondícióival. Nem könnyű feladat ez, hiszen már a tervezés időszakában meg kell hoznunk a szakmai és gazdasági döntésünket párhuzamosan, ráadásul az adott évre végérvényesen. Komoly súlya van tehát a címben feltett kérdéseknek. Így mindenképpen indokolt gondolatébresztő gazdasági útmutatást adni az ezidáig még nem döntött napraforgó termelők számára, ezáltal segítve a napraforgó termelési eredményességüket az elkövetkezendő évben.
Különösen aktuálissá vált tehát ez téma, hiszen a hazai napraforgó termesztésben a magasolajsavas szegmensben is megjelentek az állományban gyomirtható hibridek (HO-IMI és HO-SU hibridek) nem könnyű döntési feladat elé állítva a termelőket.
A fő problémát az jelenti, hogy a különböző szegmensek piaci alapját képző hibridek meglehetősen eltérő teljesítménnyel rendelkeznek, amelyek fundamentálisan meghatározzák az eredményességet, sőt néhány esetben hiányoznak a független hazai vizsgálatok is. Alapvetően három kérdést fogalmaztunk meg, amire ebben a cikkben keressük az objektív választ.
- Az első, hogy a „normál” gyomirtású (nem herbicid toleráns, nem HT) hagyományos vagy a normál (nem HT) magas olajsavas (HO) napraforgó termesztése nyújt-e nagyobb gazdasági előnyt?
- A második, hogy a herbicid toleráns (HT) hagyományos, vagy herbicid toleráns magas olajsavas (HO-HT, azaz HO-IMI v. HO-SU) termesztése jövedelmezőbb-e?
- A harmadik, hogy a „normál” gyomirtású magas olajsavas (HO), vagy a herbicid toleráns magas olajsavas (HO-HT, azaz HO-IMI v. HO-SU) hoz-e nagyobb nyereséget?
1. A nem HT hagyományos, és nem HT magas olajsavas hibridek összehasonlítása
Ez talán a legegyszerűbb összehasonlítás, hiszen itt alapgyomirtásról beszélünk, s ha ezt változatlan tényezőnek vesszük, azaz eltekintünk a felhasználni kívánt talaj herbicidek hektár költségéből adódó különbségektől, akkor gyakorlatilag ez a kérdés pusztán a választani kívánt hibridek termőképességének, olajtartalmának és a végtermék, a betakarított napraforgómag magas olajsavasra fizetett felárának (HO felár) függvénye. Jelenleg a napraforgó felvásárlási piacon 10%-os felár kiajánlások vannak a hagyományos napraforgóhoz képest, így ezzel a 10%-kal számolunk a későbbiekben. A HO termesztés többletköltségeit az egyszerűség kedvéért nullának vesszük. Így összességében nem is kell abszolút értékekkel kalkulálnunk.
Tehát, ha a hagyományos hibridünk 10%-kal többet terem a HO-hoz képest, akkor a kettő jövedelemtermelő képessége azonos. Gyakorlatilag tehát elsődlegesen a hibridek közötti termés, másodlagosan az olajtartalmi differencia az, ami alapján dönthetünk.
A legpontosabb és legmegbízhatóbb összevetést akkor kaphatjuk, ha megnézünk egy hagyományos hibrid és annak HO változatának teljesítményét. Ahhoz hogy teljesen pártatlan legyen az analízis, független kísérleti eredményeket kell alapul vennünk, így az MGSzH fajtaösszehasonlító kísérletek eredményeiből kiindulva vizsgáljuk a kérdést két-két, az NK Brio és ennek HO változata az NK Ferti, valamint az NK Kondi, s HO változataként a Tutti összevetésében. Jó döntés a két-két hibrid összehasonlításhoz való kiválasztása, hiszen az állami regisztrációs fajtakísérletekben mind a négy hibrid szerepelt 2011-ben. Az összevetést a terméskülönbségre szűkítjük, mert jelenleg még nem elérhetőek végleges olajtartalmi eredmények.
A fenti hibridek eredményei 9 helyről származnak, többismétléses kisparcellás fajtakísérlet átlagában a következők szerint:
Látható, hogy mind az NK Ferti, mind a Tutti 10%-on belül van termés különbségben, gyakorlatilag a Tutti azonos eredménnyel, mint az NK Kondi, így termesztésük 10%-os HO felár mellett még inkább jövedelmezőbb lehet, mint az alapváltozatok (NK Brio, NK Kondi).
Egy dolgunk maradt az első kérdés összegzésénél, hogy meghatározzuk azt a termésszintet, mely alapján tehát a HO hibridek jövedelmezősége a hagyományosakhoz képest biztosított. Ez a Kondi-hoz mérve, melynek eredménye 3,96 t/ha volt, 3,56 t/ha termésátlagot jelent, melyet mindenképpen el kell tehát érniük a HO hibrideknek. Ezt a Tutti-n és NK Fertin kívül egy, a vizsgálatban szereplő más HO hibrid nem érte el. Így ezek termesztése nemhogy a Tutti-hoz és az NK Fertihez képest nem jövedelmező, de az NK Kondihoz, s az NK Brio-hoz képest sem.
2. A HT hagyományos, és a HO-HT (HO-IMI, HO-SU) hibridek összehasonlítása
Gyakorlatilag itt is a HO felár, ami a különbséget jelenti, azonos technológiát jogosan feltételezve (alap gyomirtás, egyszeri felülkezelés).
Nem marad más dolgunk tehát ennél az összevetésnél, csak az, hogy az NK Neoma, mint piacvezető, az MGSzH-ban összehasonlító standardként alkalmazott napraforgó hibrid eredményéből 10%-ot leszámítoljunk, s keressünk olyan HO-IMI, HO-SU hibrideket, melyek ezt a termésszintet elérték és konzekvensen magasabb jövedelmezőséget biztosítanak.
Az MGSzH hiteles kísérletei alapján az NK Neoma eredménye 3,97 t/ha volt 2011-ben, azaz ennek 90%-át, hektáronként 3,57 tonnát meghaladó termésátlagú hibrideket HO-IMI és HO-SU hibrideket keresünk azokból, melyek jelenleg a piacon megtalálhatóak (5 darab). Közülük egy sem szerepelt az állami kísérletekben 2011-ben, megnehezítve ezen hibridek értékmérő tulajdonságainak tényleges ismeretét. Ugyanakkor a legelterjedtebbnek az alapváltozata tesztelt volt ebben a rendszerben, 10%-kal alatta maradva (3,50 t/ha) teljesítményben az NK Neoma terméseredményének.
Összegzésképpen az NK Neoma választása még mindig jövedelmezőbb megoldás lehet, mint bármilyen másik HO-IMI, HO-SU termék, 10%-os HO felár mellett is. Kétségtelen azonban, hogy utóbbiak tényleges genetikai értékéről az állami rendszer egy kivételtől eltekintve sajnálatos módon nem hordoz információt.
3. A normál gyomirtású HO, és a HO-HT (HO-IMI, HO-SU) hibridek összehasonlítása
Ez az elemzés már jóval túlmutat egy újságcikk terjedelmén, hiszen az alkalmazható növényvédelmi technológia költségszintjei meglehetősen széles sávban mozognak, ami miatt a kalkulált gazdasági eredményesség rendkívül változatos lehet. Ezért az egyszerűség kedvéért a növényvédelem oldaláról felmerült költségszintet azonosnak véve a 10%-os teljesítményküszöb itt is kiinduló pont lehet, annak ellenére, hogy a komplex, preemergens, s utána következő felülkezeléses megoldások költségszintje mindenképpen magasabb, mint az egyszeri alapgyomirtásoké. A Tutti 1. pontban ismertetett terméseredményei alapján az összes többi HO hibrid nem érte el annak 90%-os szintjét. Ha elfogadjuk a nemesítőházak azon kommunikációját, hogy az alap HO hibridek HT változatai agronómiailag ugyanazok, viszont a HT technológia költségszintje magasabb, akkor itt az mondható el, hogy egy Tutti, NK Ferti választás hordozhatja magában egyértelműen a magasabb jövedelmezőséget a HO-IMI, HO-SU változatokhoz képest.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy ha technológiai kényszer esetében HO-IMI vagy HO-SU hibridet választunk, feltétlen győződjünk meg azok teljesítményszintjéről. Az árbevétel arány meghatározása után könnyen eldönthetjük, hogy egy jelenleg 10%-os HO felár különbség mennyiben tudja fedezni a hagyományos és a HO, a felülkezeléses hagyományos, és HO-HT, valamint a hagyományos HO, HO-HT gyomirtási technológiák közötti jövedelmezőséget azonos agrotechnikai színvonalon. Ami nagyon elgondolkodtató, hogy aktuálisan biztosan két hibridre szűkíthető HO oldalról ezeknek a termékeknek a köre (NK Ferti és Tutti), s a különböző összevetésekben az NK Brio, NK Kondi, NK Neoma hagyományos (linolsavas) hibridekként magasabb árbevételre képesek 10%-os HO felár mellett is, mint a többi jelenleg megtaláható HO, HO-IMI, HO-SU hibrid.
Ezt a gazdasági összevetést és útmutatást a nagyszámú termelői érdeklődés miatt publikáltuk. A Syngenta 2013-ban megjelenik a piacon az NK Neoma HO változatával, ami tehát egy HO-IMI hibrid. Tarsolyunkban már most is vannak HO-HT hibridek, de ezek teljesítménye elmarad a piacvezető genetikánk eredményeitől, így ezeket idén sem hoztuk forgalomba szem előtt tartva a megfelelő adaptáció szükségességét a magyar napraforgó piacon.
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem lehet csupán a hibridek teljesítménye alapján megközelíteni az eredményességet, a döntés ennél sokkal komplexebb kell, hogy legyen, melyben a különböző kényszerítő tényezők gazdasági kölcsönhatását is figyelembe kell venni. A vizsgálataink azonban objektívek, s kitűnő vezérfonalként használhatóak a termlők hibridválasztásának megkönyítésére, mely révén a címben feltett kérdés úgy gondoljuk körültekintően, megnyugtatóan megválaszolásra kerülhetett.
Bíró János
Marketing Vezető